A magyarországi hallgatói önkormányzati mozgalom rövid története

Aki a magyar hallgatói önkormányzati mozgalom eredetét kutatja 1956. október 16-a az elsõ történelmi esemény, mellyel találkozik.

A nevezetes napon az akkori szegedi felsõoktatási intézmények hallgatói spontán, öntevékeny módon gyûlésre jöttek össze a BTK Auditorium Maximumában, és elhatározták, hogy létrehozzák a pártállami irányítás alatt álló Dolgozó Ifjúság Szövetségétõl (DISZ) független, a felsõoktatási hallgatók érdekeit képviselõ Magyar Egyetemisták és Fõiskolások Szövetségét, a MEFESZ-t.

A következõ gyûlésükkor (1956. október 20.) a forradalmi hangulat oly magasra hágott, hogy a jelenlévõ mintegy hatszáz hallgató, miután elfogadták a szövetség Szervezeti és Mûködési Szabályzatát, tizenkét
pontban tanulmányi, majd pedig politikai követeléseket fogadtak el.

A tanulmányi követeléseik az orosz nyelv tanítása egyeduralmának megszüntetése, diákszállás-építés, külföldi utazások lehetõvé tétele, egyetemi autonómia szavatolása voltak. Politikai követeléseik (melyek a forradalom indítószikráját jelentették) az orosz csapatok kivonása, a beszolgáltatások megszüntetése, demokratikus választások tartása voltak.

Az induló mozgalomhoz október 21. és 23. között az ország szinte minden egyetemének hallgatósága csatlakozott. Debrecenben, Gödöllõn, Veszprémben, Sopronban, Miskolcon, Budapesten (ELTE, Mûegyetem) egyetemi diákgyûlések
történtek, ahol helyi és országos kérdésekben foglaltak állást a hallgatók. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban az egyetemisták és fõiskolások jelentõs szerepet vállaltak. A forradalom leverése utáni megtorlás (1957. tavaszától) az egyetemi élet képviselõit és a MEFESZ diákszervezet vezetõit is elérte, számos hallgatót ítéltek súlyos börtönbüntetésre.

A mai hallgatói önkormányzati mozgalom közvetlen elõzményeként értékelhetõ megmozdulás 1988. szeptember 28-án történt. A szegedi bölcsészkar hallgatói levelet írtak a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumhoz, melyben követelték a magyar felsõoktatás reformját. A Minisztérium október 28-i válaszlevelében elutasította a diákok követelését, mely elutasítás országos demonstrációkhoz vezetett. 1988. október 31-én a hallgatók nyílt levélben jelentették be, hogy országos sztrájk szervezésébe kezdtek. November 23-án és 24-én került sor az országos szolidaritási demonstrációra. Ekkor az ország több egyetemén és fõiskoláján elhangzott, hogy a magyar felsõoktatás válságban van, autonómiára, tanszabadságra, belsõ demokráciára és hatékony, megemelt finanszírozásra van szükség. Ekkor kezdõdött meg a pártállami irányítás alatt álló Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségtõl (KISZ) független országos hallgatói érdekképviselet szervezése. 1989. május 6-án a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészkari épületében, az ország különbözõ pontjairól tízegynéhány felsõoktatási intézménybõl érkezett hallgatói képviselõk kimondták az Országos Felsõoktatási Érdekvédelmi Szövetség (OFÉSZ) megalakulását.

A hallgatói mozgalom történetének következõ állomása (1990-1993) az intézményi hallgatói önkormányzatok (HKT, HÖT, HÖK) megválasztása és megalakulása volt.

1993. szeptemberében az OFÉSZ kiegészítette a szervezet nevét: OFÉSZ, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége. 1994. szeptember 23-án javaslat született arról, hogy az új országos szervezet, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖKOSZ) kerüljön be a Felsõoktatási Törvény szövegébe, mint a felsõoktatási hallgatók érdekképviseleti szervezete. A HÖKOSZ legnagyobb tömeget megmozgató programja a tandíj
bevezetése ellen született. 1995. március 22-én demonstrációt, majd 1995. szeptember 25-i egynapos figyelmeztetõ sztrájkot tartottak, mely megmozdulások Virrasztás a jövõnkért címmel 1995. október 4-5-étõl majd egy héten át a budapesti Kossuth-téren húszezer fõs hallgatói tüntetésben terebélyesedtek ki.

A HÖKOSZ jogutódja, a felsõoktatási hallgatók mai országos érdekképviseleti szervezete a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) 1996. december 14-én jött létre. Ma már a Felsõoktatási Törvény által is elismert hallgatói mozgalom a XXI. század kezdetétõl fogva mind a felsõoktatási szolgáltatások, mind a hallgatói érdekképviselet terén új utakat jár. Napjainkban a Hallgatói Önkormányzatok küldöttei az országos ernyõszervezetben (a HÖOK-ban), a felsõoktatási intézmények HÖK-einek választott tisztségviselõi pedig az egyetemeken-fõiskolákon, illetve ezek karain belül képviselik hallgatótársaik érdekeit és döntenek a hallgatókat érintõ oktatási, képzési, szolgáltatási, pénzügyi és szociális kérdésekben. Úgy, ahogy elõdeik, 1956-ban és 1988-ban elképzelték és tették.…

 

Bevezetés helyett – A modern magyarországi hallgatói mozgalomról

 

Az 1980-as évek végén az állampárti berendezkedés folyamatos gyengülése következményének tekinthető az a tény, hogy – több más civil társadalmi szegmens, illetve csoportosulás mellett – a hazai főiskolai és egyetemi polgárok is elkezdték megszervezni a demokratikus érdekképviseleti fórumukat. Az intézményi hallgatói önkormányzatok helyi szervezésű, de országos hatáskörű demonstrációi, amelyek az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség (OFÉSZ) 1988-as meghirdetéséhez, majd 1989-es szervezeti megalakulásához vezetettek.

Az OFÉSZ kezdetben a felsőoktatás nem csak hallgatói résztvevőit – hanem az oktatókat és egyéb munkavállalókat – is képviselte. Kezdetektől fogva azonban a tagság hallgatói részének aktivitása határozta meg a szervezeti célokat és az ahhoz rendelt működést. A profiltisztulás egyértelművé vált a szakszervezetek szabad és demokratikus alapítását, valamint működtetését biztosító törvény elfogadásával, amely lehetővé tette a felsőoktatásban dolgozók érdekképviseletének, mint szakszervezetnek a működését. Ez egyúttal magával hozta azt a helyzetet is, hogy az OFÉSZ öndefiníciója egy újabb tagadással is bővült; ugyanis úgy, ahogy a pártelvű működést elutasította, szakszervezetként sem kívánta meghatározni magát.

A nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek második harmadáig terjedő időszakra jellemző, hogy a hallgatói önkormányzati mozgalom, mind helyi, mind országos szinten direkt jogszabályi szabályozottság nélkül, lassú intézményesülés mellett működött, de iránymutató módon megfogalmazta azokat a szakmapolitikai célokat – a mindenkori kormányzattal, valamint a szakmapolitikai csoportokkal, illetve a felsőoktatási intézmények vezetőivel szembeni elvárásokat –, amelyek az azóta eltelt több mint másfél évtized felsőoktatási tematizációját jelentették, jelentik.

A mozgalmiságból a szervezeti létforma felé való elmozdulás meghatározó állomása volt a hallgatói igények mentén megfogalmazott egyéni és hallgatói jogok összefoglalása, kodifikálása a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényben (Ftv.), amely, mint ágazati törvény megszabta a hallgatói önkormányzatok jogosítványait, intézményen belüli működési kereteit, de nyitva hagyta – nem szabályozva – az országos képviselet lehetőségeit, mikéntjét.

Erre az időszakra már kitűnt, hogy a hazai felsőoktatás államszocializmusból örökölt struktúrái és működési elvei hosszú távon nem tarthatóak fenn, de az is látszott, hogy részleges, vagy átfogó reform már nem valósítható meg a politika (a mindenkori kormányzat és a parlamenti pártok), valamint a főiskolai-egyetemi hallgatók képviselete közötti érdemi egyeztetés és konszenzuskereső magatartás nélkül. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy a kormányzati oldal, illetve a parlamenti pártok részéről volt csak szükséges a hallgatók képviselőivel való érdemi egyeztetés, hanem azt is, hogy az országos hallgatói képviseletnek – elfogadva és alkalmazkodva az addigra már kialakuló többpárti demokratikus-parlamenti struktúrához, ebben – a politikai térben mozogni tudó, gyors reagálású, lobbiszervezeti sajátosságokat is mutató társadalmi-politikai fenoménként kell működnie.

1994-ben a professzionalizálódás jegyében az országos hallgatói képviselet nevet változtat, új neve: Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖKOSZ).

A magyar felsőoktatás intézményrendszerét nemcsak szakmai szükségletek és a társadalmi elvárások formálták, hanem az a szükségszerűség is, amely az ország gazdasági állapotából, teherviselési képességének korlátozott voltából fakadt. A költségvetési redisztribúcióban a felsőoktatás csökkenő részaránnyal bírt, majd az 1995-ös kormányzati megszorító intézkedések részeként központi döntés született a felsőoktatási tandíj bevezetéséről. A nem minden előzmény nélküli döntés kilátásba helyezése mozgósította az országos hallgatói képviseletet, amely nem zárkózott el a tandíj gondolatától, de annak mértékét alacsony szinten kívánta tartani, az összeg növelését csak fokozatosan, kompenzációs rendszer (juttatások növekedése és tandíjhitel) bevezetése mellett tartotta elfogadhatónak.

A korábbi szakmapolitikai, érdekképviseleti önmeghatározás és kommunikációs formák helyett a HÖKOSZ a sajátos szociális helyzetben lévő, önmagát önálló társadalmi csoportként definiáló hallgatóság érdekvédelmi szervezeteként jelent meg a nyilvánosság előtt.

A HÖKOSZ-nak az országos ismertséget az 1995. évi tüntetések hozták meg, és a szervezet professzionalizálódását is mutatja az, hogy központi témaként tartotta számon a hazai közvélemény a tandíj bevezetésének kérdését. De tény az is, hogy az országos képviselet nem tudta elérni céljait, a tandíj bevezetésre került, valamint a szervezet vezetése az organizáción belüli feszültségeket nem tudta kezelni, elérte, hogy a felsőoktatásról szóló törvény 1996. július 1-vel hatályba lépő módosítása rendelkezik egy, a HÖK-ök tevékenységét koordináló országos hallgatói szerv létrehívásáról, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájáról (HÖOK). Ez utóbbi események azt mutatják, hogy a mozgalom, majd szervezet már rendelkezett olyan szervezeti kulturális képességekkel és kohéziós erővel, amelyek öngyógyító mechanizmusokat is működtettek, és válsághelyzetben is biztosították a korábban megfogalmazott szervezeti célok elérésének lehetőségeit.

Ezen időszakra tehető ugyanis összességében, hogy a helyi hallgatói önkormányzatok az intézmények döntő többségében már érdemben működtek, és az országos képviselet – már az OFÉSZ is, majd a HÖKOSZ – bejegyzett társadalmi szervezetként funkcionált koordinálva a HÖK-ök tevékenységét. Az egyre inkább professzionálisabb formában működő szervezet intézményesül, bürokratizálódik és hierarchizálódik. „Üzemszerű” működésével együtt jár országos központi iroda kialakítása, rendszeres közgyűlések összehívása, tisztségviselők választása és beszámoltatása, a belső struktúra kialakítása. A belső struktúra szintjei:

• tagönkormányzatok, közgyűlés;

• területi alapú együttműködések: régiók – választmány;

• országos képviseletet ellátó szint: elnökség és felügyelőbizottság.

A szervezet működésére jellemző továbbá állandó bizottságok kialakítása, a szakmapolitikai állásfoglalások kialakítását segítő ad hoc bizottsági munka rendszeressé tétele.

Az 1999-es – az Ftv.-t módosító, úgynevezett integrációs törvénnyel – törvénymódosítással kapcsolatban kell megemlíteni, hogy a HÖOK eredményes parlamenti lobbitevékenységének köszönhetően kialakult az a helyzet, hogy az egyesülő intézményekben kivétel nélkül – a törvényi egynegyed-egyharmad közötti képviseleti arányból – minden esetben az egyharmados kvóta állt be, mivel mindenhol volt legalább egy olyan intézményi hallgatói önkormányzat, amely az egyesülés során továbbörökítette a 33 százalékos intézményi tanácsbeli képviseletet.

A politikai siker stabilizálta és megerősítette a helyi önkormányzatok érdekérvényesítési képességét az intézmények falain belül.

A 2000. évi átfogó felsőoktatási törvénymódosítás során – ismét annak parlamenti szakaszában – a HÖOK ismét képes volt a kormányzati előterjesztéssel szembeni szöveget elfogadtatni: a korábbi hallgatói normatíva összegének egy ezrelékes arányú költségvetési támogatását másfél ezrelékre emelte.

A 2001-2004 közötti időszakban – egy kormányzati ciklus végének békés, valamint egy másik kormányzati ciklus kezdetének útkereső időszakában – a HÖOK valóban egy érett, intézményesült, bürokratizálódott, de funkció szerint működő, kiegyensúlyozott belső és külső kommunikációval bíró, a külvilág felé partnerként megjelenő, hatékony érdekképviseleti szervezetként jelent meg.

Napjainkra közelítőleg 400.000 hallgató képviseletét látja el az országos hallgatói képviselet.

2005. november 29.-én az Országgyűlés elfogadta az új felsőoktatási törvényt – a 2005. évi CXXXIX. törvényt.

2006. február 13-án az Országgyűlés elfogadta az új felsőoktatási törvény módosítását, amely jogi személyiséget ad a HÖOK-nak, a módosítás 2006. március 1-jével lépett hatályba.

A módosított (új) Ftv. 79.§-a kiemeli a HÖOK-ot társadalmi szervezeti státuszából, és egy jelentős mértékben eltérő keretrendszerbe ágyazza. A HÖOK már nem, mint társadalmi szervezet működik, hanem a felsőoktatási törvény által létrehozott jogi személyiséggel bíró testületként, továbbá a jogszabály az országos hallgatói képviselet éves finanszírozását – költségvetési támogatását – tovább emeli az éves hallgatói normatíva 2,5 ezrelékére.

A HÖOK a közelmúltban is jelentős sikereket könyvelhetett el, hiszen az elmúlt két esztendő során a felsőoktatási tandíj bevezetéséről szóló vitában határozottan képviselte – mások mellett – azon álláspontot, amely a tandíjmentes hazai felsőoktatást jelölte meg célként, és amely álláspont a 2008. márciusi népszavazáson is megerősítést nyert.

 

 

Mit tesz a Hallgatói Önkormányzat?

 

 

A Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar Hallgatói Önkormányzat (ME-CTFK HÖK) Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar részeként, a Miskolci Egyetem Hallgatói és Doktoranduszhallgatói Önkormányzatának (ME-HÖK) tagönkormányzataként a hallgatók alanyi jogú képviseletét látja el a Főiskolai Kar döntéshozó és döntés-előkészítő testületeiben, valamint a ME-HÖK testületeiben. A Hallgatói Önkormányzat tagja a Kar minden beiratkozott hallgatója. Ennek megfelelően mindenhol és mindenkor a hallgatók egyéni és kollektív jogait védi.

 

Az évenként választott hallgatói képviselők alkotják a kari HÖK Közgyűlést. Ez a testület a HÖK legfőbb szerve, amely meghatározza a Hallgatói Önkormányzat szervezetét és működési feltételeit, megválasztja a HÖK tisztségviselőit, elfogadja a HÖK költségvetését, odaítéli a közösségi ösztöndíjat. A Közgyűlés képviselőket küld: a Kari Tanácsba, mely a Kar legfőbb szerve, a kari bizottságokba (pl. Tanulmányi Bizottság, Fegyelmi Bizottság…).

 

A HÖK egyik bizottsága, a Szociális és Ösztöndíj Bizottság (SZÖB) révén irányítja az ösztöndíj ügyeket, ezen belül meghatározza a tanulmányi ösztöndíjra jogosultság átlag szerinti határait és sávjait, odaítéli a kiemelt tanulmányi ösztöndíjat, a rendszeres szociális ösztöndíjat, a rendkívüli szociális ösztöndíjat és az alaptámogatást. Lehetőség van eseti hallgatói támogatás kiosztására is.

A HÖK ezen túl javaslatokat tesz tantervi módosításokra, részt vesz a felvételi ügyek intézésében (Felvételi Bizottság), véleményezi az oktatók munkáját, véleményt nyilvánít a hallgatókat érintő valamennyi kari kérdésben.

A HÖK másik bizottsága, a Kollégiumi Bizottsága (KB) a kollégiumi felvételi ügyeket intézi, ellenőrzi a kollégiumban folyó rendezvényeket, felügyeli, hogy a kollégiumban (Dezső Lajos Kollégium) minden a szabályoknak megfelelően történjen.

A HÖK harmadik bizottsága a Hallgatói Rendezvények Bizottsága (HRB), mely a kari Hallgatói Önkormányzat hallgatói hagyományápoló, kulturális és sportrendezvényeket (Gólyatábor, Comenius Napok, Sportnap, Gólyabál, Évzáró Hallgatói Party, Félkör, Kollégiumi Napok, Filmklub, évfolyamok közti vetélkedők stb.) szervező és végrehajtó szerve, munkabizottság.

Egyetemi szintű kérdésekben a ME-HÖK Közgyűlése – ahol a karok 3-3 fővel képviseltetik magukat –, valamint a kari HÖK-elnökökből álló Választmány mond véleményt.

Az Egyetem legfőbb szerve a Szenátus, melybe hallgató tagokat a ME-HÖK Közgyűlése választ.